Valamikor hét éve jártunk először Helesfán. Itt találjuk ugyanis a Lisicza család pincészetét. Helesfa Szentlőrinchez közeli kis baranyai falu, ahol kevés a munka, sok a lerobbant épület, viszont ha utánaolvasunk, szebb jövőre predesztinálnak a hagyományok.
A környéken gazdálkodó és kastélyt is építő Nádassyak a háború előtt Párizsból hoztak haza aranyérmet helesfai boraikért. És ha már a hagyományról beszélünk, Lisiczáék még 1903-ban vették az első szőlőültetvényeket és hozzá pincét is, ahogy dukál. Művelték, szép borokat készítettek az ősök is, majd egy időre nélkülözni voltak kénytelenek, az állam úgy döntött. Amikor visszakapták ugyanazt a területet, szőlő már nem volt rajta.
Lisicza Pista bácsit sokan ismerték a kutatóintézeti munkája nyomán, majd a Pécsi Hegyközség elnökeként is. Nekidurálta magát és telepített Helesfára vagy 15 hektárnyi szőlőt. Hozzá vállalkozást 1998-ban indítottak, a család végzi a munka javát. Pista bácsi halálát követően Sándor fia felel a borokért, vele találkozni, ha megjelennek valahol, de főleg szaküzletek és vendéglátóhelyeken keresztül megy az értékesítés.
Pécsett sok helyütt vannak ott folyó borokkal, ami a gyakorlatban másfél literes kiszerelést jelent, fehérben, vörösben, rozéban egyaránt. A fehérboraik minden évben legalább megbízható szinten vannak, de gyakrabban jobbak annál, tiszták, frissek, jól eltaláltak. A pécsikumnak is nevezhető cirfandli még 2014-ben is vállalható, pedig keveseknek sikerült megőrizni, de a cserszegi fűszeres és a sauvignon blanc is nagy kedvenc. Ez utóbbival irányították magukra a figyelmet, ugyanis 2006-ban a kis magyar borvilág hirtelen felfedezte, hogy Pécsett remek fehérborok készülnek.
Azóta sok bor készült, ráadásul ne feledkezzünk meg a vörösökről sem, hiszen Sándor azokra is legalább olyan büszke, mint a fehérekre, viszont a 2014-es rozéjuk külön említést kíván. Az egyik legvibrálóbb tizennégyes rozé a piacon, illatos, zöldpaprikás, feketeribizlis, összetéveszthetetlen.
A kisrókás címkéket (a lisica horvátul rókát jelent) érdemes megjegyezni, a Lisicza-borokat érdemes keresni: modern, karakteres, és azért mégiscsak pécsi.